A 14. század el ején, a területen két Árpád nevű falu létezett egymás mellett és mindkettőnek külön temploma volt. A török hódoltság végén már csak a mai Nagyárpádot jegyezték fel az adóösszeírásokban, a hódoltság végére azonban ez is elnéptelenedett. 1724 előtt kezdett ismét benépesedni délszlávokkal. Rövidesen németek is megtelepedtek itt, a délszlávok pedig elköltöztek.
Nevének eredete
A mai helységnévben lévő Árpád szóra a honfoglaló magyarok fejedelmére emlékeztet. A név Nagy- előtagja pedig úgy alakult ki, hogy mikor 1898-ban egységesítették a településneveket, akkor találtak még egy Árpád nevű falut Bihar megyében. Ezért a falu elöljárói Nagyárpádnak nevezték el a települést. Györffy szerint a magyar vezérek Pannonia elfoglalása után, 900-ban telepedtek meg véglegesen egy-egy folyó partvonalánál. Árpád téli szállását a 9. században újjáéledt antik romváros, Pécs mellett választotta ki, ahol az Árpád helynév őrzi emlékét, míg nyári szálláshelye, mint arról Anonymus is tudat (tudósít) a Csepel-szigeten feküdt. Természetesen Árpád unokaöccsének, Szabolcsnak (a későbbi fejedelemnek) ugyancsak Pécs közelében, a mai Szabolcsfalu területén jutott téli szálláshely. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a Pécs melletti Megyert ugyancsak Árpád szálláshelyének tartjuk.
Nagyárpádról több könyvet is írtak. Ezeknek a könyveknek a címei:
Riszt András: Nagyárpád község családkönyve 1723-1945
Riszt András: Árpád/Nagyárpád egy baranyai falu története
